Mesélő édesanyák – a maguk mögött hagyott elszigeteltség

2016 november 15.

Az Egység a Különféleségben Közhasznú Alapítvány keretében működő Meséd (Mesélő Édesanyák) program valóban érdemi módon segíti a társadalom peremvidékén egyensúlyozni kényszerülő roma édesanyákat – méltán érdemelte ki, hogy elnyerje a Superbrands 2016-os támogatását.

Lehet-e tenni hatásos módon a társadalom peremére szorultakért, megkönnyítve számukra – és a ciklikusságból kitörve következő nemzedékeik számára – a változást, ösztönözve őket a saját magukba vetett hit visszaszerzésére? A dolog olykor egyszerűbb, mint gondolnánk – vallja Furugh Switzer, a Meséd (Mesélő Édesanyák – Story Telling Mothers) program elindítója –: egy mesekönyvet kell adni a roma anyukák kezébe, és először őket kell megtanítani megérteni, megélni a látottakat-olvasottakat, hogy aztán át tudják adni ezeket az ismereteket az otthonaikban nevelt gyermekeknek.

Mivel klasszikus könyveket használnak, azokat nem mindig lehet beszerezni a szokásos kereskedelmi csatornákon, így adomány is alig érkezhet ebben a formában. Ezek a könyvek többnyire gazdagon illusztrált, viszonylag kevés szöveget – de azon belül fontos üzenetet – hordozó kiadványok – és valamennyi vadonatúj. Annak is nagyon örülnek tehát, ha a kiadók egyedi kedvezményeiben részesülhetnek vásárláskor.

A Meséd projekt 2003-as indulása óta – 2006-tól az Egység a Különféleségben Alapítvány égisze alatt – országszerte mintegy 35 településen közel 500 anyuka képzését karolta fel, a helyi önkormányzatokkal együttműködve és a Nyílt Társadalom Intézet, valamint a Roma Oktatási Alap további támogatásával.

A kutatások eredményei azt mutatják, hogy ha a kisgyermekeknek mesét olvasnak, képessé válnak arra, hogy beilleszkedjenek az iskola életébe, ott jobban teljesítsenek, és tovább maradjanak meg a rendszerben. A Meséd program megkísérli elérni a kisgyermekes anyákat, és arra törekszik, hogy pozitív beállítottságot alakítson ki bennük a könyvekkel és az olvasással szemben, ami természetes módon és közvetlenül hatással lesz a gyermekeikre. A hatéves és ennél kisebb gyermekek koncentráló képessége és képzelőereje erőteljesebben fejlődik, ha mesét olvasunk nekik.

Maga a módszertan sokat fejlődött az eltelt 13 év során. Először csak egy három hónapos projektet indítottak, az időtartam mára megháromszorozódott. Az így már kilenc hónapon át tartó program három fázisból áll: az első az olvasási készségek fejlesztéséé, a második az írásé, míg a harmadik az életszerű szituációk begyakorlására hivatott. Például, hogy egy állásinterjú alkalmával hogyan kell fellépni, mit kell mondani az orvosnak, az iskolaigazgatónak vagy a tanárnak. Ebben a szakaszban az édesanyák részt vesznek valami olyan tevékenységben is, ami szolgálatot jelent a közösségben, az őket körülvevő társadalomban. A Meséd egyik fontos célkitűzése, hogy ösztönözze és előkészítse az anyákat saját maguk további képzésére. (A Meséd program mellett ösztöndíjjal is igyekeznek segíteni, ennek keretében minden évben tíz roma – vagy hátrányos helyzetű – diákot támogatnak. És bár az egyenként kifizetett tíz-tizenkétezer forint nem nagy összeg, de arra elegendő, hogy hozzájáruljon az iskolavégzéshez szükséges eszközök beszerzéséhez.)

A tevékenységet úgy kell elképzelni, hogy nincs semmiféle stáb, a modell a tudásmegosztásra épül. Furugh Switzer a képzés vezetőjeként oktatja a roma anyukákat, akik pedig facilitátorként viszik a projektet: továbbadják a megszerzett tudást egymásnak. Magyarországon már számos képzett Meséd-csoportvezető tevékenykedik, az ő önbecsülésük visszaszerzését az is nagymértékben segíti, hogy egyfajta „főállásban” dolgoznak, az alapítvány rendszeres jövedelmet nyújtva ismeri el tevékenységük értékét.

Furugh Switzer szerint az igények jóval túlmutatnak a programba eddig bevont 35 településen, úgy gondolja, megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy akár az egész országra kiterjedve működjön. A projekt nem tekinthető költségesnek, hatásossága viszont elvitathatatlan. Azoknak az anyukáknak kínál felbecsülhetetlen segítséget, akik kisgyermekeiket nevelik – elszigetelve, leginkább kis falusi – otthonaikban. Az elszegényedettség ugyanakkor nem csupán a roma közösségeket jellemzi napjaink Magyarországán: ahol a Meséd működik, mindenütt van egy-két olyan csoport, amelynek tagjai nem roma, de hátrányos helyzetű anyukák. A több felől érkezők pillanatok alatt belátták, hogy kulturális gyökereiktől függetlenül ugyanolyanok a problémáik. A program nemzetközi, és mindenütt nagyon jól működik, az anyukák mindenhol örülnek neki, tanulnak és fejlődnek.

Évek múltán visszatérve egy-egy korábbi programhelyszínre a képzés vezetője örömmel tapasztalta, hogy az anyukák „felnőttek”: viselkedésükön, megjelenésükön, fellépésükön is jótékony – és nem múló – hatást gyakoroltak az együtt töltött órák. Az a heti egy nap, amikor kiszabadulhattak a mindennapi rutinból, és az agyukat használhatták saját fejlődésüket segítve elő. A program sikerét jól mutatja, hogy számos helyen egyszerűen nincs vége a kilenc hónap elteltével: az anyukák a kialakult ritmus szerint továbbra is találkoznak, és megosztják ismereteiket egymással. Igazi közösségek épülnek a legelszigeteltebb kis helységekben is.

A programban részt vevő anyukák többnyire alig néhány évet töltöttek iskolapadban. Elementáris élmény tehát számukra újra felfedezni egyébként meglévő tehetségüket, amiről a program során tehetnek tanúbizonyságot. Sokan közülük olyan motivációt kapnak, hogy megérlelik magukban az elhatározást, és visszatérnek az iskolapadba, befejezni tanulmányaikat: érettségit tesznek, szakmát szereznek. Rájönnek, hogy valójában ügyesek, okosak, és hogy korrigálható az a mulasztás, amelyet a saját képességeikkel kapcsolatos kishitűség motivált. És valódi sikerélményre tesznek szert ugyanazon a helyszínen, ahonnan korábban megfutamodtak: milyen nagyszerűen tudnak olvasni-írni, kifejezni magukat. Az így megszerzett – visszaszerzett – magabiztossággal tudják meghozni döntéseiket a hétköznapokban is. Van egy olyan program, amelynek keretében hat-hét hónap elteltével közösen látogatnak meg egy óvodát. Engedélyt kérnek és kapnak arra, hogy az anyukák meséket olvashassanak a közösségnek. Csodálatos élmény számukra, amikor a kisgyermekek alkotta közönség soraiban ülő nevelők-intézményigazgatók őszintén elismerik rátermettségüket, azt, ahogyan a gyerekek csoportjához viszonyulnak, ahogyan kommunikálnak velük. Ez is hatalmas motiváló erőt jelent a továbbtanuláshoz, az önmagukba vetett – visszaszerzett – hit fenntartásához.

November 24-én, a Superbrands Gálán, a résztvevők találkozhatnak személyesen is az alapítóval és a szervezet munkatársaival.

Ahol minden forintnyi támogatás hasznosul

Egység a Különféleségben Közhasznú Alapítvány
Bankszámlaszám: 11702036-20707266 
IBAN: HU47 1170 2036 2070 7266 0000 0000
Swift OTPVHUHB

 

X